Keltuzar történelme: A Másodkor vége

Frissítve! Frissítve megint!:)

Időszámításunk előtt 1449-ben, a Genetri Birodalom bukásával viszonylagos béke állt be, és közel háromszáz évig komolyabb ellenségeskedés nélkül folyt az élet. Azonban i.e. 1101-ben északról, Vardarost váratlan támadás érte a Ködös-tenger felől. A tengerpart menti városokat, falvakat felgyújtottak, kifosztották a hajókkal gyorsan, rajtaütésszerűen érkező támadók. A támadás után a többi királyság felé fordult Vardaros, akik állításuk szerint nem támadtak. Vardaros királya azonban valami szankciót mindenképpen akart hozni, ezért korlátozta a királyságába bejövő külföldi portékákat. Egy évvel később i.e. 1102-ben újabb támadás érkezett északról, de ezúttal Iheont és Praitfullát is végigfosztották. A tanácstalan királyok ezért úgy döntöttek, hogy összefogva indítanak egy expedíciót a tenger túlsó partjaira, és ha van arra bármilyen ellenség, akkor megsemmisítik azt.



Az Ismeretlenek
Keltar városának széthullása, az északra vándorlás óta foglalkoztatta az embereket, hogy vannak-e más emberek a Ködös-tengeren túl. Voltak már felfedezések, de a tényleges Északi kontinensre nem jutottak el sose, csupán a két földrész közötti szigetekre. Ennek akadálya volt egyrészt a sűrű köd, ami nagyon gyakran megjelenik a nyílt tenger fölött, valamint a számos zátony, amelyek kikerülése már csak a köd miatt is nehézkes.
Azonban egy komplett flottát indítottak útnak ezúttal, elől és oldalt ütközőhajókkal kiegészítve. A flotta közel egy év bolyongás után ért a túlsó partra, ahol a leírások szerint érintetlen őserdők voltak a partok mentén. Hamarosan egy kikötőt és hozzá tartozó települést is építettek, hogy onnan induljanak el a kontinens feltérképezésére. A felfedezést azonban megakadályozta, hogy, mint kiderült tényleg élnek ott emberek, nem is kevesen. A folyópartok mentén kiépült városokat a flottán odautazott kisebb sereg lemészárolta, értékeikkel pedig visszaindultak Keltuzarra. Maga a flotta visszafele viszont elsüllyedt, csupán néhány kisebb, kevesebb rakománnyal felpakolt hajó jutott át, így az északi kontinens felfedezetlen maradt.
Habár nem indítottak újabb expedíciót, az északi partok mentén rendszeresen járőröznek hajók azóta is.

A Sárkányok Pusztulása
Időszámításunk előtt 977-ben kezdődött az az időszak, melyre gyakran úgy hivatkoznak, mint a "sárkányok pusztulása". Ebben a kifejezésben a sárkányok egyaránt vonatkoznak a teremtményekre, valamint a 99 grófra, melyek a nagyon régi Sárkány Rend tagjai. A Sárkány Rend eredete nem tisztázott, de a mondák szerint még az ősi város, Keltar alapítása idején jöhetett létre. A város és az azt körülvevő falvak kerületei, régióinak egy-egy képviselője került be a Rendbe, aminek célja a sárkányoktól való védelem volt, akár azok idomítása is. Ekkoriban a sárkányok rendkívül elterjedtek voltak az egész kontinensen, ezért ez egy komoly, valós fenyegetés volt. Az évszázadok, évezredek elteltével rájött a Sárkány Rend, hogy hogyan tudják kordában tartani, az addigra jelentősen megcsappant sárkánypopulációt, sőt sikerült is néhányat megszelídíteni, és egy szelíd sárkány utódja is szelíd lesz a hagyomány szerint. A Rend tagjai, a 99 Gróf később, a különböző királyságok kialakulásával, különböző régiókba vándoroltak, és minden félévben máshol gyűltek össze, hogy megvitassák Keltuzar ügyeit.
I.e. 979-ben a Sárkány Rend felfigyelt Praitfulla mindössze 17 éves királyának, V. Herbertosnak arra a titkos törekvésére, hogy összegyűjti magának a megmaradt pár száz, talán összesen ezer sárkányt, hadserege kiegészítéseként. Mivel a Rend ezt nem hagyhatta annyiban, felszólították Herbertost, hogy álljon le a tervével, mivel a sárkányok a Sárkány Rend alá tartoznak, az pedig független a királyságoktól.
Ezután a király úgy tett, mintha elfogadta volna a Rend döntését, de eközben a háttérben elkezdte a 99 Gróf likvidálását. Merénylőket bérelt fel, hogy megöljék egyesével a szerte a kontinensen szétszóródott Grófokat, kisebb-nagyobb sikerrel. Maguk a Grófok is képzett harcosok voltak, ezért sok esetben a merénylőt sikerült likvidálniuk, azonban legalább 37 Grófot megöltek.
Az egyértelmű üzenet hatására a Grófok újabb gyűlést tartottak, aminek végső döntése az lett, hogy kényszerítsék Praitfullát a korábbi, Genetri Birodalom alatt elvesztett terület átadását Genetri és Iheon királyságoknak, mint egy büntetés. Miután Herbertos ezt nem tartotta elfogadhatónak, háború robbant ki a két fél között. A Rend közel 40 sárkánnyal támadt, amikkel könnyen meghódították a kívánt területet, a többnyire gyalogságból álló seregnek esélyt sem adva.

Herbertos bérgyilkosai ezután is tovább próbálkoztak a Grófok legyilkolásával, kettőt sikerült megint csak megölni. A király azonban ravasz volt, és az egyik fiatal Grófnak, amelyet a bérgyilkosokkal elfogatott, felajánlott egy alkut: árulja el neki, hogyan pusztíthatják el a sárkányokat, cserébe életben hagyja, sőt ő lehet Praitfulla következő királya. A Gróf elárulta a titkot, ezután pedig Herbertos serege titkos fegyverükkel megindult a Sárkány Rend ellen. A harcképtelenné tett sárkányokat, illetve magukat a Grófokat ágyútűzzel igyekezett megsemmisíteni. Csak néhányuknak sikerült elmenekülni. A Rend maradék, becslések szerint kb. 10 tagja, és az ők utódaik, habár nem hivatalos körülmények között, de máig folytatják a tevékenységüket.
Herbertos halála után, a korábbi Gróf, Tyrill lett Praitfulla királya, aki megalapította a Drake (sárkány) klánt, amely eddig egy tiltott szimbólum volt, pont  a sárkányok semlegessége miatt. Habár a trónra árulással került, igyekezett igazságosan uralkodni, és meglepően jó, békés király volt, akit a népe is szeretett, i.e. 909-ben bekövetkezett haláláig.

A Próféciák Kora
Ezután következett Keltuzar történelmének egyik legsötétebb időszaka. Kilencszáz év állandó fenyegetettség, hadi készültség. I. e. 900 körül támadt fel a legenda, miszerint Keltuzarnak bűnhődnie kell a sárkányok (látszólagos) kipusztításáért, ezért az egész földrész el fog pusztulni. A Gardos ereje teljében volt ekkor, így hamar elterjedt a jövendölés, amitől az emberek rettegtek. A gazdaság szerte a királyságokban csődölt be, a születések száma meredeken csökkent, és eközben a Gardos hívő királyok fegyverkezéssel és seregbe való toborzással igyekeztek a stabilitás látszatát fenntartani. Ez a szokás átterjedt egyhamar a többi uralkodóra is, miután azt gondolták, hogy ellenük készülnek háborúra. A királyságok egymás ellen nem harcoltak, de ennek ellenére egy csepp béke sem volt, a belső hadakozások miatt, amit a falvak és városok egymás ellen produkáltak. Amikor a király szava nem hatott, a sereget küldte a két település közé.
A kedélyeket az csak tovább fokozta, hogy számos tudós, köztük csillagászok megállapították, hogy egy üstökös közelít Keltuzar felé, valamint i.e. 655-ben kitört a Ködös-tenger egyik szigetén álló vulkán, ami Keltuzar északi felét majdnem teljesen sötétségbe borította legalább 50 évre, de egyes források szerint ez több száz évig is tarthatott, persze fokozatosan enyhülve.
Ekkor Keltuzar egyébként melegebb, északi területein is rendkívül hideg volt egész évben, amit megszenvedett a termés, az állat és növényvilág, és hát az emberek is, többszörösen.

A rend csak i.e. 200-ra állt vissza teljesen, addigra sikeresen regenerálódott az állat és növényvilág, már amennyire tudott, tekintve, hogy sok faj kipusztult végérvényesen.
A hat királyság uralkodói egy tanácsot nyitottak i.e. 195-ben, amelyen igyekeztek megvitatni, hogyan lehetne a társadalomban jelenlévő káoszt megfékezni, mivel láthatóan a sereg jelenléte csak súlyosbítja a problémát. Végül azt a döntést hozták, hogy egy saját próféciát hoznak létre, miszerint újból el fog jönni az Isten követe, hogy megossza velük a céljukat, mitől is kell ezt a bolygót védeni, ahogy a vallásuk állítja. A Királyok Jóslata hamar elterjedt, az uralkodók gondoskodtak róla, hogy Keltuzar minden szegletében halljanak róla, és nem maradt el a hatás, hiszen a gazdaság felélénkült, az emberek életkedve is visszatért.

Időszámításunk szerint 0-ban azonban rendkívüli dolog történt, amelyre nem számítottak a Királyok Jóslatát létrehozók utódai. Modura partjain egy hatalmas titán (hasonló mint az óriás) jött elő a tengerből, aki habár nem állította, hogy Isten követe, de mindenki úgy tudta. Miután a titánhoz összehívtak egy újabb királyi tanácsot, a titán átadott nekik egy ősöreg ládát, amelynek védelme az ők feladatuk lesz, de nem nyithatják ki.
Ezzel kezdődött egy új időszámítás a földrészen, habár rengetegen kételkednek azóta abban, hogy tényleg létezett a titán és a láda. A legenda szerint a ládát a kontinens közepén védték, egy független területen, de kb. időszámításunk szerint 5-ben eltűnt nyom nélkül. A ládát sokan keresik azóta is, sikertelenül.
Az új időszámítást nem csak a rejtélyes titán és az Isteni misszió miatt kezdték el, hanem a korábbi királyi tanácsokon eltervezett nemzetközi tervek kivitelezése miatt is, mint például a gyorsposta, új szórakozási, tanulási lehetőségek megjelenése a közemberek számára is, amelyek új irányba terelték a kontinens társadalmát és gazdaságát.